A hétvégén sikerült egy portált Drupalról WordPressé alakítanom egy olyan szerveren, ahova a hagyományos úton a WordPress nem fér hozzá a fájlokhoz. Így a mappákat csak korlátozottan tudja írni, amelynek a következménye lett az, hogy core-t, a témákat és a bővítményeket is csak ftp-n keresztül manuálisan lehet frissíteni.
A manuális frissítés kényelmetlenebb, mint az automatikus frissítés, viszont meg van az az előnye, hogy tudjuk kontrollálni a frissítés idejét és módját. Előfordult már, hogy az automatikus, azonnali frissítés az oldal átmeneti elérhetetlenségét okozta – mivel nincs biztonsági mentés, nem lehet tudni, hogy éppen melyik plugin frissült nehéz megtalálni a hiba okát. Egy-egy pro és kontra érv kiemelésével nem lehet vitát nyerni inkább leírom, hogy hogyan kell magát a frissítést megvalósítani és mindenki döntse el, hogy neki melyik a szimpatikus vagy fogadja el, hogy csak ez az opció járható, mint nálam.
WordPress plugin frissítése manuálisan lépésről-lépésre:
- Biztonsági mentést készítünk (ha egy vagy több bővítményről van szó, akkor is kihagyhatatlan lépés)
- Letöltjük a frissítésre szoruló bővítményeket
- Kicsomagoljuk őket
- A frissíteni kívánt plugineket kikapcsoljuk
- A kicsomagolt a bővítményeket a wp-content/plugins mappába másoljuk ftp-n keresztül, felülírva a már ott lévő fájlokat
- Visszakapcsoljuk a frissített bővítményeket
- Leellenőrizzük, hogy a frissítések után minden funkció megfelelő
- Ha mindent rendben találtunk, akkor örülünk
A frissítés maga nem egy bonyolult folyamat, viszont ha nem a tervezett eredményt hozza, akkor a hibakeresés és probléma megoldás sok kellemetlenséggel és rengeteg “felesleges” munkaóra elpazarlását eredményezi.
0 hozzászólás